Mindig azt írom egy színház után, hogy fantasztikus volt, de akkor erre a tegnapi Rebeccára mégis mit írjak ami ennél is jobban kifejezi hogy ez.. más volt. Több volt, jobb volt! Igazából most is ezerrel hallgatom a cd-t, (énekelek) és ezt a harmadik sort már 5 perce írom, mert folyton a dalszöveget kezdem írni. Biztosan azért is volt rám ilyen nagy hatással mert ugye a kedvenc darabom és (tudom mennyi de nem írom le mert szégyellem) jó rég nem láttam már.

Nem tettem még fel ezt a beszámolót pedig már kész volt. Erről igazából csak azért írtam mert nem akarom hogy mindent elfelejtsek a borzalmas memóriámmal és ha esetleg hetek-hónapok múlva szeretném visszaolvasni, feleleveníteni az emlékeket akkor ne menjen, szóval írok néhány sort.

Azt hiszem viszonylag gyorsan letudtam a Smash dolgot, na nem azért mert kiszerettem belőle, vagy nem tetszik már, vagy meguntam vagy ilyenek, csak egyetlen egy nap alatt letudtam az összes eddigi részt. Megnéztem 1-től 8-ig az összeset, április másodikán jön a 9.rész szóval szerencsére hamarosan, ami jó mert nem sokáig bírom, ma már ismétlést kellett néznem. Annyira tetszik, tényleg nagyon jó kis sorozat, annyira összetett. Ha csak a színház és a színdarab létrehozása lenne a középpontban talán kezdene –ha nem is untatni de-kiábrándítani, eléggé vontatott lenne, de így hogy közben minden egyes karakternek több drámai szál fut, sokkal érdekesebbé teszi, szinte lehetetlen lekapcsolni, folyton csak nézném, hogy minél többet tudjak meg.

Szóval van egy új sorozat amit elkezdtem pár hete, akkor még eléggé új volt, azóta viszont kezdték nagyon felkapni a magyarok is (vlm-nél láttam), és hát amiről a magyarok már tudnak az már nagyon nem új, úgyhogy most haladok vele nem akarom hogy olyan óriási szám legyen. Jobban szeretek akkor megkedvelni valamit amíg még alig tudnak róla és nem olyan nagy szám. Valahogy zavar a felhajtás. Szóval ez a sorozat egy álom.

Rengeteg beszámolóval vagyok elmaradva, ezért most próbálom bepótolni mindegyiket, és most ezen volt a sor, ami nem más mint a Mário és a varázsló illetve a Gershwin-est beszámoló.

Szóval akkor megnyílt ez az oldal is, és kicsit kibővítettem a témáját. Először úgy terveztem, hogy majd a sorozatokról írok csak, de rájöttem hogy az úgy túl kevés lenne, ezért belevontam a filmeket és hát a színházat is, mert hát az is kapcsolódik valamennyire. Így legalább nem keverednek a dolgok a másik bloggal, ott is írok persze a színházról valószínüleg, de itt lesz hosszabban jobban kifejtve (-már ha végre tudok normális élménybeszámolókat írni).

Már van is egy pár terv amit megfogok írni, színházat illetően azokat a beszámolókat amik eddig elmaradtak pedig régen belekezdtem, plusz a Márió-Gershwin-ről is írok, meg lehet hogy az első Szentim is lesz rám olyan hatással (szereposztástól függetlenül) hogy írjak róla. Sorozatok terén The secret circle, Merlin, és az új sorozatok amikbe belekezdtem, egyenlőre ezek a tervek.